Belföld

A Műegyetemnél kezdődött az október 23-i megemlékezés, majd a Bem térre vezető fáklyás felvonulással folytatódott

1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. 1990 májusa óta a forradalom október 23-i kezdőnapja Magyarország nemzeti ünnepe.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői a fővárosi Raoul Wallenberg rakparton 2018. október 22-én. MTI/Mónus Márton Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői a fővárosi Raoul Wallenberg rakparton 2018. október 22-én. MTI/Mónus Márton

    A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.

    A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe. Aznap este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára - akit júliusban állítottak Rákosi helyére - rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek, sovinisztának, nacionalistának minősítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd elhangzása után a békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd - a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után - fegyveres szabadságharccá változott. Az esti és éjszakai órákban a fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a felkelők kezére került. A Dózsa György úton, a mai Ötvenhatosok terén ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot.

    A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték. Október 25-én a Parlament előtti Kossuth téren a környező épületekből szovjet harckocsik nyitottak tüzet a tüntető tömegre, az áldozatok pontos száma nem ismert, de száznál többre tehető. 26-án Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten, Nagykanizsán dördültek el emberéleteket kioltó karhatalmi sortüzek. Október 30-án Budapesten lincselésbe torkollott a Köztársaság téri pártszékház ostroma. A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után a budapesti utcai harcok, továbbá a salgótarjáni és az egri sortűz követelt számos halálos áldozatot.

    A Rákosi-diktatúra elhúzódó válsága által kirobbantott forradalom politikai irányítása az MDP reformkommunista szárnyának kezében összpontosult, melynek központi alakja Nagy Imre volt, aki október 24-én kormányfői megbízást kapott, és akivel november elejéig együtt haladt Kádár János, az MDP - Gerő Ernő helyére 25-én megválasztott - első titkára. A forradalom napjait politikai pezsgés jellemezte: újjáalakultak a korábban megszűnt vagy megszüntetett politikai pártok és szervezetek. Nagy Imre koalícióssá változtatta kormányát, bevonva a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven megújult MDP-vel együttműködésre hajlandó pártokat, a Független Kisgazdapártot, a Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot.

    A politikai paletta sokszínűvé válásához hasonlóan az utcán harcoló fegyveres felkelők és a tüntetők sem voltak egységesek, de a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges céljai között szerepelt. 

    A forradalom sorsát a szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, néhány nappal azután, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerő.

    Az 1956-os események számos áldozatot követeltek. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott (Budapesten 2045) volt, 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg, az országot mintegy 200 ezren hagyták el. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája halt meg, 51 pedig eltűnt.

    A forradalom leverését kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre személyi titkárát 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter még a per tárgyalása előtt hunyt el a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.

    Az 1956. októberi eseményeket évtizedekig csak ellenforradalomként lehetett emlegetni. A fordulópont 1989 januárjában következett be, amikor Pozsgay Imre - az MSZMP vezetőségének tekintélyes tagjaként - népfelkelésnek minősítette a történteket. Még ugyanabban az évben, 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az országgyűlés köztársasági elnöki teendőket ellátó elnöke Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

    A rendszerváltozás után összeült első szabad Országgyűlés első ülésnapján, 1990. május 2-án első törvényében az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét örökítette meg, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánította. 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása során az Országgyűlésben mondott beszédében megkövette a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért.

Az 1956-os forradalom része annak a folyamatnak, amelynek eredménye a rendszerváltozás és az azt követő, harminc éve tartó békekorszak - mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke hétfőn, a Rákóczi Szövetség Műegyemeten tartott október 23-ra emlékező rendezvényén.  

    A kormánypárti politikus - a nagyrészt határon túlról érkezett diákok előtt tartott - ünnepi beszédében kifejtette, a szuverenitás megszerzésére nem egy pillanatként, hanem hosszabb folyamatként kell tekinteni, ilyen értelemben pedig sem az 1848-49-es, sem az 1956-os forradalom nem tekinthető bukásnak, hiszen előbbi az 1867-es kiegyezéshez, utóbbi az 1989-90-es változásokhoz vezetett, amelyek egyaránt jelentős fejlődést eredményeztek az országnak. 

    Kiemelte, a napjainkban zajló európai viták is azt bizonyítják, hogy a szuverenitás megszerzése egy folyamat, továbbá azt is, hogy a forradalmakban elért nagyobb fokú függetlenség el is veszíthető, ahogy az történt többször is. 

    Németh Zsolt szerint a magyar útként is nevezhető kormányzati politika lényege éppen ezért, hogy egyszerre erősítse a szuverenitás külső és belső összetevőit, vagyis növelni tudja az ország nemzetközi mozgásterét és ezzel egy időben segítse a magyar társadalom minél hatékonyabb megerősödését. 

    A Fidesz politikusa a Kárpát-medencei magyarság belső szuverenitása egyik legfontosabb elemének nevezte a demográfiai helyzet javítását. A magyar kormány ezen a területen érzékelhető elmozdulást ért el az elmúlt években különböző gazdasági ösztönzőkkel és a gyermekvállalás divatba hozásával - tette hozzá Németh Zsolt.

    A parlament külügyi bizottságának vezetője kitért arra is, hogy az elmúlt harminc évben folyamatosan bővült a határon túli magyarok szuverenitása, ugyanakkor továbbra is vannak rendezésre váró ügyek, amelyekben a magyar közösségek számíthatnak az anyaország támogatására. Németh Zsolt példaként hozta a kárpátaljai magyarok helyzetét, akiket megnyugtatott, hosszú távon semmi sem fenyegeti magyar kettős állampolgárságukat.

Magyarország a hősök, a szabadságharcosok földje - emelte ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára hétfőn a Műegyetemnél.

    Rétvári Bence a Nemzeti Örökség Intézetének az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett ünnepségén úgy fogalmazott: az 56-os hősök egyszerre harcoltak az egyén szabadságáért és az ország függetlenségéért. Rámutatott: a nemzet érdekében reménytelennek tűnő csatába is "beszálltak", hittek abban, hogy a sztálini diktatúrából Magyarország lehet demokrácia.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épülete előtt álló '56-os emlékműnél 2018. október 22-én. MTI/Koszticsák SzilárdRétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épülete előtt álló '56-os emlékműnél 2018. október 22-én. MTI/Koszticsák Szilárd

    Ez üzenet azok számára is, akik a magyar szuverenitást, a függetlenséget külföldön csorbítani akarják - hangsúlyozta az államtitkár. Hozzátette, sokan próbálták meg ezt, de a magyarok mindig visszaszerezték függetlenségüket, azt soha nem lehetett az erő, a nyomásgyakorlás eszközével elvenni. 

    Szerinte zsákutca azt gondolni, ha valaki felad Magyarország függetlenségéből, szuverenitásából egy részt, azzal a magyar emberek jobban járhatnak.  A történelem folyamán mindig azt láthattuk, ha a szuverenitás csorbul, az emberek szabadsága és jóléte is csorbul - hangsúlyozta.

    Kijelentette: Magyarország önmaga ura, nem mások játszótere, nem kiskorú nemzet, már 1100 éve nagykorú, és "elvárjuk, hogy a tisztelet hangján beszéljenek velünk". 

    "Mi el tudjuk dönteni, mi a hazánk érdeke"

- rögzítette, aláhúzva: egy dolog számít, a nemzeti érdek; ezért küzdöttek az 56-os forradalmárok is.

    Rétvári Bence szerint nekünk, magyaroknak és a többi közép-európai nemzetnek nem kell elmagyarázni, hogy a kommunizmus micsoda sebeket ejtett ezeken az országokon, hogy milyen mélyre ható volt az elnyomás, amely minden embert igyekezett félelemben tartani és megnyomorítani.

    Itt nem kell elmagyarázni, hogy az egymillió elindított rendőrségi eljárásból több mint 600 ezer ügyészségi vádirat született és több mint 300 ezer elmarasztaló ítélet - mutatott rá az államtitkár. Ahogy azt sem, micsoda megfélemlítés és sorscsapás volt, amikor több mint 800 ezer honfitársunkat a Gulágra, málenkij robotra hurcoltak, és közülük 200-300 ezren soha nem tértek haza - sorolta, hozzátéve: Európa másik felén, amely ilyen szempontból szerencsésebb volt, és a híradókból, újságok hasábjairól ismerte csak a kommunista rendszert, ezt még nagyon sokáig és nagyon sokszor el kell magyarázni.

    Rétvári Bence rámutatott: amikor mi, magyarok megvonjuk a 20. század mérlegét, akkor kihúzhatjuk magunkat, mert bár két embertelen, emberellenes és gyilkos eszmének is itt voltak a képviselői, amikor külföldről Magyarországra jöttek, mindig csak egy nagyon szűk, "bűnözői elitet" találtak, amely együttműködött velük.

    A magyar nép, a magyar emberek milliói sem a náci, sem a kommunista diktatúrával, annak ideológiájával nem azonosultak, a nemzet egésze sohasem hajolt meg és sohasem tört meg, mindig egyenes gerinccel várta azt a pillanatot, amikor a szabadság levegője beköszönt - mondta.

    Az államtitkár kiemelte: a 62 évvel ezelőtti műegyetemisták olyan fiatalok voltak, akik a hazájukért, szabadságukért az életüket is feláldozták volna. Hangsúlyozta: büszkék lehetünk ezekre a fiatalokra és minden 1956-os forradalmárra. Ők nem mérlegeltek, bátrak voltak, harcoltak és küzdöttek, nem nézték, mekkora túlerőben van az akkori világ legerősebb hadserege. Szabadságszeretők voltak és nem voltak megalkuvók, bármit feláldoztak volna és nem kötöttek kompromisszumot - fogalmazott Rétvári Bence. 

Az 1956-os forradalom "egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt" - mondta Boross Péter volt miniszterelnök a Műegyetemen rendezett emlékünnepségen.

    Kifejtette: ezt a dühöt a letartóztatások, kisemmizések és a megszálló hatalomtól való függőség váltotta ki. Megjegyezte: van tűréshajlam egy nemzetben, de ha érzékenységét, nemzettudatát, önérzetét, magyarság mivoltát nap mint nap megsértik, akkor mindez robbanáshoz vezethet. Reménytelenek azok a vállalkozások, amelyek a magyarokat "kozmopolita, internacionalista irányba akarják kényszeríteni" - hangsúlyozta a volt kormányfő, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, hozzátéve: ezek a törekvések bukásra vannak ítélve.

Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2018. október 22-én. MTI/Koszticsák SzilárdBoross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2018. október 22-én. MTI/Koszticsák Szilárd

    Boross Péter leszögezte: 1956 azt parancsolja, hogy a magyar szabadság, önállóság, függetlenség mindent megelőzően erkölcsi kötelességgé kell, hogy tömörüljön mindenki lelkében.    

    Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke az egykori 56-os diákok nevében kijelentette: azt a két hetet most is élete legszebb időszakának tekinti.

    A kárpátaljai magyar egyetemistákat külön is köszöntötte, majd közölte, az idén jelentős számú szlovák egyetemista is csatlakozott az ünnephez. Az idén minden eddiginél több egyetemista vesz részt a forradalomra emlékező programokon - tette hozzá. 

    Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora felidézte: 1956. október 22-én azért gyülekeztek az intézményben a tanárok, dolgozók, hallgatók, hogy egy békés nagygyűlésen fejezzék ki az őket feszítő érzéseket. A 62 évvel ezelőtti fővárosi eseményeknek kiindulópontja volt a Műegyetem - mutatott rá a rektor. 

    Ami akkor történt, azt a külföld, a történelmileg nálunk szerencsésebb Nyugat hol értette, hol nem - jegyezte meg a rektor, aki szerint napjaink Európájában "csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, ha soha és sehol nem áruljuk el, amiért a magyar harcosok az életüket adták".

    Az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tartott emlékünnepség kezdetén az aulában megkoszorúzták az egyetem hősi halottainak emléktábláját.    

    Az ünnepségen részt vett mások mellett a 62 évvel ezelőtti diákgyűlés néhány résztvevője, továbbá diákcsoportok - köztük felvidéki fiatalok - is. Többen magyar zászlókkal, illetve nemzeti színű karszalaggal érkeztek.

    A műegyetemi rendezvény után az ünneplők a hagyományos fáklyás felvonulással indultak a Bem térre.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői gyülekeznek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épülete előtt 2018. október 22-én. MTI/Koszticsák SzilárdAz 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői gyülekeznek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épülete előtt 2018. október 22-én. MTI/Koszticsák Szilárd

    A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe. A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői a fővárosi Fő utcában 2018. október 22-én. MTI/Balogh ZoltánAz 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői a fővárosi Fő utcában 2018. október 22-én. MTI/Balogh Zoltán

Az összefogás fontosságáról beszélt a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen hétfőn a budapesti Bem téren.

    Történelmünk legnagyobb tanulsága, hogy addig maradhatunk szabadok, addig őrizhetjük meg magyarságunkat, amíg képesek vagyunk összefogni - hangoztatta a miniszter Bem József szobránál a hagyományos fáklyás felvonulás térre érkező résztvevői előtt.

    Kiemelte: minden magyarnak a világon tudnia kell, hogy számíthat az anyaországra, és "ezért kell ma minden erőnket latba vetni a kárpátaljai magyarság védelmében".

    Az 1956-os forradalmárok azért harcoltak, hogy szabadok legyünk és magunk határozhassunk saját sorsunkról - hangsúlyozta, majd megjegyezte: az alkotmány is rögzíti, hogy mostani szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján tartott megemlékezésen a fővárosi a Bem téren 2018. október 22-én. MTI/Balogh ZoltánGulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján tartott megemlékezésen a fővárosi a Bem téren 2018. október 22-én. MTI/Balogh Zoltán

    Kijelentette: az emlékezés felelősség; amikor az előttünk járók áldozatai előtt fejet hajtunk, s a forradalom általuk kivívott győzelmére és a szabadságharc bukása után általuk megjárt pokolra emlékezünk, akkor egyben mércét is állítunk.

    "Egy összehasonlíthatatlanul nehezebb kor elérhetetlennek tűnő magasságú mércéje" azt üzeni a mának, hogy a szabadság akkor is érték és áldás, ha a világ szabad felére tekintve gyakran meg kell állapítanunk, hogy nem így képzeltük a szabadságot. Mégis egy ma születő gyermek előtt nyitva álló lehetőségek és távlatok minden létező nehézség és társadalmi különbözőség ellenére összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az elmúlt évszázadban bármikor - mutatott rá Gulyás Gergely.

    Kifejtette: erősödő és emelkedő nemzet lehetünk "egy, az önazonosságtudat elvesztésétől fenyegetett kontinensen"; e helyzeten létező vagy látszólagos ellentmondások nem változtatnak.

    Mint mondta, az intézményesített európai együttműködés akkor is elengedhetetlen fontosságú, ha ma az Európai Uniót alkotó tagállamokat, különösen a közép-európaiakat az unió közös intézményeinek jelentős része nem szolgálni, hanem foglyul ejteni akarja.

    "Európa akkor is fontos számunkra, ha a mai vezetői józan gondolkodás hiányában a kommunista, antiszemita Marx Károly szobrának lábaihoz térdelnek koszorúzni, feledve, hogy a 20. századi európai történelemben hány millió áldozatot követelt a kommunizmus, antiszemitizmus és általánosságban Marx tanai"

- fogalmazott Gulyás Gergely.

    Azt mondta, a nosztalgiával, a balítéletekkel és az ideológiával szembe kell állítanunk a valóságot. Azt a teljes kudarcot, amely nemcsak a gazdaságban és államszervezésben érte a létező szocializmus diktatúrájával sújtott országokat, hanem a személyes, emberi létezés legfontosabb területén is: hitben, szabadságban, jogkorlátozásban és a közösségi életben. "Ismernünk kell a legyilkolt, az elrabolt és a megtört életek történetét, és ismernünk kell azokat is, akik a bűnöket az emberek ellen elkövették."

    "A kommunizmus gyilkosait és gyilkos ideológiáját soha nem igazolhatjuk, és nem hagyhatjuk, hogy mások Európában bárhol igazolni próbálják"

- fogalmazott Gulyás Gergely.

    Bencze Norbert kárpátaljai egyetemista a határon túli magyar egyetemi hallgatók nevében azt hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet soha nem adta el a szabadságát. Ugyan feldarabolták és eltiporták, ám a lánctalpak alatt újra kivirágzott a szabadság. Ez a szabadság pedig az 1956-os hősöknek köszönhető - fűzte hozzá.

    Arról is szólt, hogy a polgárháborús Ukrajnában, Kárpátalján, ahol próbálják az igaz magyarokat megfélemlíteni, ma nem könnyű magyarnak lenni. Az ukrán kormányzat ugyanis - a többi közt az oktatási törvénnyel - mindent megtesz a magyarság ellehetetlenítése érdekében. Ám a meghunyászkodás nem összeegyeztethető a magyar jellemmel - szögezte le.

    Az ünnepség résztvevőinek többsége a Műegyetem elől indult fáklyás felvonulással érkezett a Bem térre.

    A menettel a forradalom egyik meghatározó eseményeként számon tartott október 22-i műegyetemi diákgyűlésre emlékeztek. Ezen a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, illetve arról is döntöttek, hogy a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében másnap, vagyis október 23-án a Bem térre vonulnak.

    A most hétfőn több ezer ember, többségében fiatalok részvételével megtartott felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette fel, a platókról pedig korhű ruhába öltözött fiatalok integettek, illetve a korabeli slágereket és rádióadásokat sugároztak a teherautókon elhelyezett hangszórókból.

    Egy régi villamos is kísérte a 62 évvel ezelőtti eseményt idéző felvonulókat.

    A fáklyás felvonulás, illetve a Bem téri megemlékezés társrendezője a Rákóczi Szövetség volt. Az ünnepség résztvevői, köztük Gulyás Gergely és Németh Szilád, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, néma főhajtással emlékeztek az 1956-os hősökre.

Forrás: MTI



Ha érdekesnek találta cikkünket, ossza meg másokkal is!
Ismét nőtt a légszennyezettség

Ismét nőtt a légszennyezettség



A weboldal cookie-kat használ a biztonságos böngészés és a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében. (Részletek)

Engedélyezi a cookie-k használatát? Igen