A világörökség részévé vált egy riói rabszolgakikötő (Forrás: pulse.ng)
A Valongo-kikötő három évszázadon keresztül működött, ezalatt pedig itt érkezett a legtöbb afrikai rabszolga Brazília területére. Az egykor Brazília legjelentősebbnek számító rabszolgakikötőjének maradványaira a 2016-os nyári olimpiai játékok előkészületei során bukkantak rá. Az amerikai kontinensen belül Brazília volt az egyik olyan terület, ahová a legtöbb afrikai rabszolga érkezett.
Az Atlanti-óceánon keresztül megtett hosszú út után a legyengült szervezetű afrikai rabszolgákat egy ideig a kikötő térségében tartották, ahol kissé összeszedhették magukat, mielőtt a rabszolgapiacokon eladták volna őket. Sokan azonban nem élték túl az utat, az ő holttesteiket a közeli temetőben helyezték el.
Az UNESCO szerint a Valongo-kikötőnek a történelemben Auschwitzcal és Hirosimával azonos helyet kell elfoglalnia:
„hogy emlékeztessen minket az emberiség történetének azon részeire, amelyeket nem szabad elfelednünk”.
Néhány éve fedezték fel az egykori kikötő maradványait (Forrás: pulse.ng)
Néhány éve a brazilok közül sokan még nem is tudták, hogy mennyire jelentős a kikötő. Az egykori rabszolgakikötő maradványait még 2011-ben fedezték fel, amikor egy pár az ingatlanának területén felújítást végzett, és egy tömegsírt talált, amelyben csontok és koponyák hevertek.
A rabszolgakikötőt és azt azt övező építményeket még 1779-ben hozták létre, méghozzá azért, hogy a „zavarónak” ítélt rabszolgakereskedelem helyszínét a városközponttól távolabbra helyezzék át. Nem messze a kikötőtől egy temető is található, ahová 1770 és 1830 között több ezer rabszolga holttestét temették el.
A rabszolgakereskedelmet 1831-ben tiltották be Brazíliában, amikor az ország kikiáltotta Portugáliától való függetlenségét – egészen a rabszolgaság 1888-as eltörléséig azonban továbbra is folyt illegális rabszolgakereskedelem.
A 17. századtól kezdve a 19. század végéig közel négymillió rabszolgát szállítottak be Brazília területére arra a célra, hogy a háztartásokban vagy az ültetvényeken dolgozzanak. Ez a szám az összes, az amerikai kontinensre érkezett rabszolga 40 százalékát jelenti.
Miután Brazília 1889-ben köztársaság lett, a Valongo-rabszolgakikötő helyszínén először hulladéklerakó létesült, majd pedig építkezni kezdtek a területen. Egy városi tér, egy utca és egy parkoló volt egészen a közelmúltig az egykori rabszolgakikötő maradványai felett.
