hirdetés
Tech

Reméljük, soha nem leszünk rájuk szorulva, de már dolgoznak a „robotméheken”

Egy napon még a lószőrrel és ragacsos géllel felruházott minidrónok segíthetnek a növények beporzásában – bár azért reméljük, hogy soha nem leszünk ilyesmire szorulva.
Beporzó robot Ez a világ első kipróbált és többé-kevésbé bevált beporzó-robotja (Forrás: livescience.com)
hirdetés

A világon megtalálható virágos növények háromnegyede és a világon élelmiszercélból termesztett növényeinek 35 százaléka a beporzáshoz állatok segítségére szorul az amerikai mezőgazdasági minisztérium szerint. A legfőbb beporzók közé tartozó méhek száma azonban a világ számos pontján félelmetes ütemben csökken, a múlt hónapban fordult elő elsőként például az, hogy az amerikai hal- és vadgazdálkodási intézet egy Amerikában őshonos méhet felvett a saját, az országban veszélyeztetett fajokat tartalmazó listájára.

Mindezek fényében talán érthető, hogy japán kutatók miért fektettek ennyi energiát abba, hogy megtegyék az első, a robotméhek kifejlesztéséhez szükséges lépéseket. A ragacsos gél hatására a 100 dolláros, gyufásdoboz méretű kis drónok képesek lehetnek a növények beporzására, és így egy napon szükség esetén akár kiegészíthetik a méhek munkáját is.

Eijiro Miyako, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy teljesen újszerű koncepciót dolgoztak ki, soha ehhez fogható beporzó-drónt még nem terveztek a világon. Noha akadnak olyan robotok, amelyek akár képesek lehetnek a beporzásra, ezek egyikét sem tesztelték még.

A tanulmány egyik fő innovációját február 9-én publikálták a Chem nevű lapban – ez pedig nem más, mint az „ionos folyékony gél”, amely ráadásul Miyako szerint sokkal inkább köszönhető egy szerencsés véletlennek, mintsem tervezési folyamatnak. A ragacsos gélt ugyanis úgy fedezték fel a célra, hogy majdnem mint egy évtizeddel ezelőtt sikertelenül próbáltak elektromos vezető folyadékokat létrehozni, és az anyagokat egy fiókban hagyták. Ezek azonban a legtöbb géllel ellentétben nyolc év elteltével sem száradtak ki, és továbbra is ragacsosak voltak.

„Éppenséggel a földre ejtettem a gélt, és felfigyeltem rá, hogy nagyon sok port vett fel, és akkor minden tökéletesen összeállt a fejemben” – mondta a kutató a LiveScience-nek.

Rájött ugyanis, hogy ragacsossága miatt a gél tökéletesen alkalmas lehet a beporzás elvégezéshez is.

A kutatók ugyancsak „kreatív” módot találtak arra, hogy a gél alkalmasságát vizsgálják: hangyák hátára csepegtették, majd a rovarokat egy tulipánokkal teli dobozba helyeztek. Másnap aztán megfigyelték, hogy a géllel kezelt hangyák több pollent vettek fel, mint azok, amelyeken nem volt gél. Bár már akár azzal is sikereket érhetnének el, ha a rovarok beporzó képességét növelnék ilyen módon, igazán áttörő megoldást Miyako szerint ez mégsem jelent.

Ekkor merült fel benne, hogy a robotok is alkalmas beporzók lehetnek. Erre a célra először is utánozni kellett a rovarok „szőrszálait”, amihez a pollen szemcsék jellemzően tapadnak. Erre a célra lószőrrel borították a kis robotokat a kutatók, a gélt pedig erre a szőrre helyezték.

Ezután liliomok beporzását végeztették el a géllel és szőrrel felszerelt drónokkal, a 100 alkalomból 37 alkalommal sikeresen. A lószőr és gél nélküli, illetve a csak lószőrrel felszerelt drónok nem jártak sikerrel a beporzásban.

Egyelőre elsősorban a drónok irányítása jelenthet akadályt, hiszen ha egyenként kellene kezelnie őket egy-egy embernek, azzal nagyon időigényes lenne a folyamat – a GPS technológia viszont akár segíthet a későbbiekben áthidalni ezt a problémát.

Újabb akadály lehet, hogy a robotok csak 3 percig képesek egy töltéssel a levegőben maradni, így jelentősen növelni kellene ezt a kapacitásukat, mielőtt valóságosan is „munkába állítanák őket”.



Ha érdekesnek találta cikkünket, ossza meg másokkal is!
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a biztonságos böngészés és a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében. (Részletek)

Engedélyezi a cookie-k használatát? Igen