
A kutatók arra keresték a választ, hogy a madárrajok melyik tagja kerül a vezető, azaz a repülési irányt meghatározó egyed pozíciójába, és ott hogyan képes teljesíteni. A vizsgált rajok néha csak a fészekrakó hely körül, más esetekben akár több ezer kilométeren át is együtt mozogva repülnek.
A vizsgálat elvégzéséhez postagalambok hazatalálását figyelték meg az ELTE-s kutatócsoport saját fejlesztésű micro GPS használatával. A madarakra helyezett nagyjából 13 grammos szerkezet másodpercenként tízszer rögzítette az állatok pozícióját. Az adatok elemzéséből pedig kirajzolódott, hogyan születik a döntés a repülő rajban. Ennek eredményeképpen megállapították, hogy a gyorsabban szálló madarak általában a raj élén haladnak, és a többiek követési hajlama (hogy a csapat együtt maradjon) eredményeként egyúttal vezető helyzetbe is kerülnek. Eme a pozíciónak a következménye, hogy többnyire ezek a galambok hozzák meg a repülési irányra vonatkozó döntéseket.