hirdetés
Tudomány

Az új-zélandi „világító barlangok” meglepő oldala

Új-Zéland ezer kis ponttól fénylő barlangjai elsőre mesebelinek tűnhetnek. Ha azonban alaposabban megnézzük őket, talán inkább egy különös horror-filmre emlékeztethetnek. Ráadásul a kutatók arra is rájöttek, hogy hogyan teszik ragacsossá a fonalaikat a fénylő lárvák.
Világító barlang Talán nem is sejtenénk, hogy miből készülnek a ragacsos fonalak (Forrás: customdaytours.co.nz)
hirdetés

Új-Zéland legnépszerűbb természeti látványosságainak egyikét nem más, mint egy első ránézésre egészen „jellegtelen” kis lárva nyújtja. Az Arachnocampa nemzetség rovarfajainak lárvái barlangokban „szállásolják el magukat”, és egyébként igazán szép, gyöngysor-szerű fonalakat bocsátanak le maguk körül.

Persze, ezeknek a fonalaknak fontos szerepük van – ezzel fogják el a barlangba tévedő rovarokat. A biolumineszkáló rovarok a többi rovar számára ellenállhatatlan fénnyel csalogatják a ragacsos fonalakhoz a gyanútlan prédáikat, majd elfogyasztják őket. Egészen eddig azonban nem vizsgálták, hogy miből készülhet a fonál, pedig talán meglepő, hogy valójában a lárvák „vizelete” az, amelyből felépül a csapda.

A lárvák a bélcsatornájukból származó urea felhasználásával építik meg a barlangtetőről lelógó csapdáikat – a magas páratartalmú barlangokban az állatok ebből a vegyületből képesek kis cseppeket formálni, amelyek aztán egymás mögé sorakoznak a fonálban.

Janek von Byern, a PLOS ONE nevű lapban december 14-én megjelent tanulmány egyik szerzője szerint már ideje volt felfedni a lárvák fonalának rejtélyét – mint mondta, míg az elmúlt 100 éveben mindenki azt figyelte, hogy hogyan képesek az állatok fényt kibocsátani, addig az állatok száját, amellyel a fonalat készítik, nem figyelték.

A kutatók a ragacsos fonál rejtélyének megfejtésére több mint 4 ezer ilyen képződményt gyűjtöttek össze Új-Zéland Északi-Szigetének területéről. A feladatot nehezítette, hogy a fonalak 99 százalékban vízből álltak, és jóformán mindenhez hozzáragadtak – még a gyűjtőedényekhez is. A fonalak lefagyasztása mellett röntgenes spektroszkópiai mérések és pásztázó elektronmikroszkóp használatával elemezték a molekuláris összetételüket.

Megfigyelték, hogy ezek a fonalak teljesen más összetételűek voltak, mint a pókfonalak. Ez egyébként érthető is, hiszen a pókok általában szárazabb környezeti körülmények mellett szövik a hálóikat, míg a lárvák a párás barlangban ejtenek zsákmányt. A lárvák fonalai jóval „gyengébbek” voltak, és nagyban függtek a párás környezettől is. Újabb különbség, hogy a lárvák a „szájukon” keresztül bocsátják ki a fonalat, míg a pókok a potrohukon található mirigyek segítségével.

A kutatók szerint a lárvák fonalai a középbélben termelődő anyagokból, jó eséllyel az állatok „vizeletéből” készülnek. Feltételezik, hogy a fonalak építéséhez ureát használnak a lárvák, ám a kémiai vizsgálatok még hátra vannak, így nem egészen biztosak ebben.



Ha érdekesnek találta cikkünket, ossza meg másokkal is!
loading...
hirdetés
hirdetés
Nem kell félni a tőrösdarázstól!

Nem kell félni a tőrösdarázstól!


TŐRÖSDARÁZS,     MME,     DARAZSAK

Jót tehet a szívünknek a rendszeres csokievés

Jót tehet a szívünknek a rendszeres csokievés


CSOKOLÁDÉ,     CSOKI,     SZÍV

hirdetés
hirdetés
hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a biztonságos böngészés és a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében. (Részletek)

Engedélyezi a cookie-k használatát? Igen