hirdetés
Tudomány

Az új-zélandi „világító barlangok” meglepő oldala

Új-Zéland ezer kis ponttól fénylő barlangjai elsőre mesebelinek tűnhetnek. Ha azonban alaposabban megnézzük őket, talán inkább egy különös horror-filmre emlékeztethetnek. Ráadásul a kutatók arra is rájöttek, hogy hogyan teszik ragacsossá a fonalaikat a fénylő lárvák.
Világító barlang Talán nem is sejtenénk, hogy miből készülnek a ragacsos fonalak (Forrás: customdaytours.co.nz)
hirdetés

Új-Zéland legnépszerűbb természeti látványosságainak egyikét nem más, mint egy első ránézésre egészen „jellegtelen” kis lárva nyújtja. Az Arachnocampa nemzetség rovarfajainak lárvái barlangokban „szállásolják el magukat”, és egyébként igazán szép, gyöngysor-szerű fonalakat bocsátanak le maguk körül.

Persze, ezeknek a fonalaknak fontos szerepük van – ezzel fogják el a barlangba tévedő rovarokat. A biolumineszkáló rovarok a többi rovar számára ellenállhatatlan fénnyel csalogatják a ragacsos fonalakhoz a gyanútlan prédáikat, majd elfogyasztják őket. Egészen eddig azonban nem vizsgálták, hogy miből készülhet a fonál, pedig talán meglepő, hogy valójában a lárvák „vizelete” az, amelyből felépül a csapda.

A lárvák a bélcsatornájukból származó urea felhasználásával építik meg a barlangtetőről lelógó csapdáikat – a magas páratartalmú barlangokban az állatok ebből a vegyületből képesek kis cseppeket formálni, amelyek aztán egymás mögé sorakoznak a fonálban.

Janek von Byern, a PLOS ONE nevű lapban december 14-én megjelent tanulmány egyik szerzője szerint már ideje volt felfedni a lárvák fonalának rejtélyét – mint mondta, míg az elmúlt 100 éveben mindenki azt figyelte, hogy hogyan képesek az állatok fényt kibocsátani, addig az állatok száját, amellyel a fonalat készítik, nem figyelték.

A kutatók a ragacsos fonál rejtélyének megfejtésére több mint 4 ezer ilyen képződményt gyűjtöttek össze Új-Zéland Északi-Szigetének területéről. A feladatot nehezítette, hogy a fonalak 99 százalékban vízből álltak, és jóformán mindenhez hozzáragadtak – még a gyűjtőedényekhez is. A fonalak lefagyasztása mellett röntgenes spektroszkópiai mérések és pásztázó elektronmikroszkóp használatával elemezték a molekuláris összetételüket.

Megfigyelték, hogy ezek a fonalak teljesen más összetételűek voltak, mint a pókfonalak. Ez egyébként érthető is, hiszen a pókok általában szárazabb környezeti körülmények mellett szövik a hálóikat, míg a lárvák a párás barlangban ejtenek zsákmányt. A lárvák fonalai jóval „gyengébbek” voltak, és nagyban függtek a párás környezettől is. Újabb különbség, hogy a lárvák a „szájukon” keresztül bocsátják ki a fonalat, míg a pókok a potrohukon található mirigyek segítségével.

A kutatók szerint a lárvák fonalai a középbélben termelődő anyagokból, jó eséllyel az állatok „vizeletéből” készülnek. Feltételezik, hogy a fonalak építéséhez ureát használnak a lárvák, ám a kémiai vizsgálatok még hátra vannak, így nem egészen biztosak ebben.



Ha érdekesnek találta cikkünket, ossza meg másokkal is!
loading...
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Ősi indián kenu maradványait hozta felszínre az Irma hurrikán

Ősi indián kenu maradványait hozta felszínre az Irma hurrikán



Már nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé a hópárduc

Már nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé a hópárduc



hirdetés
hirdetés
hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a biztonságos böngészés és a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében. (Részletek)

Engedélyezi a cookie-k használatát? Igen